7.Fejezet(Az érzelmek...És félelmek...)

A végén elhatározta magát. Elvitte a kost, és elrejtette. Azonban a többi birkát egyesével visszahordta a kapu mögé. Késő estére végzett ezzel a feladattal.
 A barlangban már halottként emlékeztek Félixre. Lunán nem látszott, hogy bűntudata volt-e, vagy sem. Ő maga sem tudta. Aznap csak egy őzet vadásztak, mivel a többségnek nem volt étvágya nem kellett több étel. Már mindenki aludni tért, csak Amy fagyoskodott a barlang előtt, bámulva lefelé a hegyen, amikor Félix végre visszaért, hozva magával a kost.
-Félix! Hát sikerült?-ugrott fel a helyéről. Hangjára mindenki felkelt.
-Ugyan...-mondta Luna. Majd amikor kiment nem hitt a szemének.- Ez nem lehet igaz. Te meg tudtad tenni?!
-Meg....-Válaszolta Félix.-És szeretném, ha békén hagynál végre!
-Ne bosszankodj....-Válaszolt Luna.-Most látom csak, kivel van dolgom. Erre én nem lettem volna képes. Áruld el, hogy sikerült élve áthozni a kerítésen?
-Kinyitottam a kaput.-Beeresztette a kost a barlangba.-Hagyjátok békén!-Szólt a birka felé közeledő farkasokra, és Lunához fordult.-Az alku részemről lefújva. Az állat itt van, de nem bántja senki. Elhoztam, élve, ide. Apámat viszont nem rabolom ki. A kos visszakerül a nyájba.-Jelentette ki határozottan Félix, aztán mivel senki nem ellenkezett, visszaindult a gyapjas állattal. Reggelig nem látta senki. Reggel Luna kereste meg. Visszafelé jövet félúton elhagyhatta az ereje. Erőtlenül feküdt a hóban. Nem hagyhatta ott, de nem is tudta elvinni. Így hát melléfeküdt és fejét Félixé alá csúsztatva próbálta felébreszteni. Most már volt bűntudata, főleg ahogy a farkasvért megérezte az orrára csurogni. Félix megsérült. Súlyosan... Meglátta a vasgolyót a sebben, a nyakán lévő kerek vérző, és elfagyott sebben. Félix erőtlenül feküdt a talajon. Luna hátranézett. A vérfoltokból egyértelműen ki lehetett deríteni, hogy merről jött. Segítségkérőn felvonyított, hívta a falkát. Bár tudta, nem tehetnek semmit a sebbel.
-Félix...-Suttogta, látva hogy a fehér farkas fülei hátracsapódnak.- Sajnálom...-Lehajtotta a fejét.-Nem gondoltam, hogy ilyen nagy bajod lehet belőle...
-Persze, hogy nem gondoltad! Meg akartad ölni!-Vágott a szavaiba az éppen megérkező Amy, ahogy Félix  mellé ment.-Mondtam, hogy őrültség. Pontosan tudtad te is!-Szólta le jogosan Lunát, még nagyobb bűntudatot keltve benne.
-Kérlek....halkabban...-Szólt közbe Félix el-elhaló, halk hangon. Nem kellett sokat várni Zéró és családja is megérkezett. Óvatosan a pár hátára tették sérült barátjukat és egyenletes léptekben elindultak a barlang felé.
 Fél napig hagyták pihenni Félixet. A golyó nem hatolt mélyre, és útközben kiesett a sebből, de megmaradására még így is kevés esély van. A vér kesernyés szaga elárasztotta a barlangot, de nem vitték ki falkatagjukat. Fél napnyi alvás után Félixet felkeltették. A seb már kiolvadt, és ráfért egy tisztítás. Így beküldték a tavacska szélére, ahol a víz csak langyos volt. A seb kitisztult, amennyire az lehetséges volt. Félix nem evett három napig, és inni sem volt hajlandó. Viszont fel nem adta, Luna ott volt mellette, nem tágított tőle. De ilyen áron?!.... Ilyen áron kellett ennek megtörténnie?!... Erre várt amióta ide érkezett... De ez az ár... Nagyon magas volt a közelségért... A fájdalom, amit a nőstény szeme tükrözött. Félix tudta, hogy Luna jobban szenved, mint ő... Jól tudta... Érzései neki is előjöttek, pedig anyja halála óta, nem használta őket. Most azonban igen... Sajnálatot és szerelmet érzett a másik farkas iránt. Sajnálta, mert látta rajta azt a leírhatatlan kínt. Látta a remegő könnyeket a szemében, akárhányszor a sebére nézett. Látta a kedvességet, az együttérzést... Többet látott, mint szeretett volna... A szerelmet is látta a szemében, vadul csillogott a szeme, nem úgy, mint Amy-é... Ő sokkal kedvesebb, sokkal törékenyebb... És ne tudja, kit szeret jobban, és kit utál kevésbé... Mindkét lányban volt valami gyönyörű, és volt valami kegyetlen... És mindkettőben rejtett félelem... Rejtett félelem, hogy a másik lányt választja... Félix pedig nyugtalan volt emiatt. Mert az egyiket lehet, hogy megkapja... De a másikat elveszíti!