-Félix, riadó! Ki az ágyból, megint itt vannak azok a rusnya dögök!-Ordította a vadász miközben puskát ragadva megindult kifelé. Fekete, göndör haját a sapka valamelyest eltakarta. Sötétzöld ruházatával sarkon fordult az ajtónál, és kiment a házból. Félix, a vadász fia nagy nehezen lehúzta magáról a takarót. Megcsapta bizony a téli -5°C... Vacogva nyúlt kabátjáért, ami az ágy melletti széken volt. Felült az ágyon, miközben nagyot ásított. Hófehér, édesanyjától örökölt haja a vállát csiklandozta.-Aj, megint le kell vágnom a hajam!-Mérgelődött magában. Kék szeme a bakancsára tévedt. Két percbe tellett, mire teljes felszereléssel, puskával együtt kiment a házból, egyenesen a hátsóudvarig. Ahol a farkasok megint 3 bárány kölyköt kaparintottak meg.
-Szép lövés volt! Látod azt a hófehér bundát, ami a hóba hullott? Jó kis pénzt fogunk még abból szerezni.-Dicsekedett az apa, miközben felvette a földről a lelőtt farkast. A fiú csak a száját húzta.
-Mit érdekel a pénz, három borjú megint hiányzik! Ráadásul a feketét is elvitték!-Panaszkodott.
-Ne legyél már ennyire ünneprontó, a bunda árán megosztozunk, vehetsz magadnak egy másik birkát.-Elindult befelé Félix apja.-Etesd meg ezeket is addig! Lenyúzom a farkast és elviszed a vásárra a bundáját-Beért.
-A többi pedig a kutyáé. Legalább engedné ki, elriasztanná a farkasokat.....-Mérgelődött miközben a kost elkezdte az istállóba vezetni. Mikor ellátta a bárányokat a lovakhoz fordult.
Ellátta apja sötétpej kancáját, és felnyergelte a saját, koromfekete csődörét. Elindult lóháton kifelé, de a homloka megint koppant az ajtófélfában. -Áú!-Lehúzta mérgesen a fejét. Apja már kint várta, és a kezébe nyomta a bőrt. A farkasbundát a messzi városban szép pénzért egy gazdag nő vette meg. A pénz feléből vett egy kuvaszt magának, és elindult haza. Estére otthon apja nagyon nem örült a kuvasznak a puli mellé, de szó nélkül hagyta, mivel a fekete kiskutya a házban, a nagy hófehér pedig kint az istállóban kapott szállást. Egyebük nem volt, csak két kutyájuk, két lovuk, 8 nőstény juhuk, 1 kosuk és még 2 bárányuk volt. Félix édesanyja egy éve elhunyt. Apja a vadászatba és a farkasgyűlöletbe temette fájdalmát. Félix pedig, elzárkózott mindentől, teljesíti apja kéréseit, és alszik, ebből áll az élete. Nincs közel másik emberi lény, a házuk mögött egy hatalmas erdő, több nap kell ahoz, hogy lóháton átmenjen rajta az ember, és a farkasok miatt veszélyes. A város is két és fél óra lovaglásnyira van tőlük, az erdővel ellentétes irányba. Itt élnek, egy veszélyes, kegyetlen erdő mellett, egyedül, fegyverekkel.

-Ma ne menj ki az erdőbe, fiam! Az átkok éjele van.-Mondta Félixnek a vadász, miközben kiszedte a levest. Amaz csak a szemét forgatta.-Komolyan beszélek, veszélyes ma az erdő!

-Értem apa, kerülni fogom.-Vágta rá Félix ahogy meglátta apja dühös tekintetét. De gondolatban hozzátette:-Amíg el nem alszol...-

A csontleves nem volt rossz. Félix mégis fintorogva válogatott a zöldségek közül. Nagyon válogatós volt... Eljött az este. Mindketten aludni tértek. Amikor Félix hallotta, hogy apja mély álomba merült, felöltözött és kilopózott. Egyenesen az erdőbe. Figyelte a teliholdat a fák közül. A hold egyszer csak vörösen felizzott. Félixet a szívbaj kerülgette, sosem látott még ilyet, és a következő tapasztalat még furcsább volt:
-Farkasok haltak meg általad. A gyilkos bűneidet megbántad?-Egy női hang volt, nem volt túl kedves, így Félix sem válaszolt kedvesen:
-Nem!
-Akkor meg fogod. De már késő lesz!-A hold vörössége kékbe, majd sárgába ment át. Kísértetiesen világította be a téli erdőt.-Változz át!-Kiáltotta a hang. Félix szeme lassan lecsukódott.
 Nem tudja mikor tért magához. a hasán feküdt. Körülnézett kétségbeesve vette észre, hogy a ruhái mind ott hevernek körülötte darabokra tépve. Érdekes, mégsem fázott... Magára nézett. A várt nem túl izmos test helyett hófehér bundát látott. Nagyon megijedt. Külseje teljesen meváltozott. Hófehér farkas lett, és csak fülén volt egy kicsit feete. Erős, izmos testbe került kitűnő fogakkal.
 Bő fél óra kellett neki, mire meg tudott mozdulni. Már lüktetően fájtak a végtagjai az ideges görcsöléstől, így hát megmozgatta őket.  Tett néhány lépést a hóban. Visszanézett a házra, de tudta, hogy nem mehet vissza, mert apja azonnal fegyvert fogna rá, és megölné. Így hát beljebb ment az erdőben. -Ó, most bánhatom az én hülye fejem! Kellet nekem eljönni?! Most itt fogok megfagyni ráadásul anyaszült meztelen vagyok! Jaj, ennél nagyobb büntetést nem kaphattam volna!- Mérgelődött gondolataiban. Egyszer csak elsuhant mellette valami. Odakapta a fejét, de nem látott semmit.
-Kkk..ki va...an ott?!-Kérdezte remegve.
-ch... Egy beijedős farkas!-Jegyezte meg valaki barátságtalan, nagyképű hangon. Egy férfi volt az, egy férfi hangja... -Tehát kommunikálok az emberekkel?!.-Fordult meg Félix fejében a gondolat.
-Elnézést, uram, mutatkozna?-A hang iszonyatos röhögésbe ment át.
-uram, farkas vagyok, mint te. Vicces vagy... De nekem mennem kell, Amy letépi a fejem, ha nem érek oda a vadászathoz időben!.-Elrohant. Félix sóhajtott egyet, és újra útnak indult.

Nem kellett sokat sétálnia, Emily és Zéró találkoztak vele.
-Szia öcsi! Új vagy itt? Még nem láttalak.-Üdvözölte udvariasan Zéró.
-Igen, új vagyok itt...
-Mennyire hasonlítasz Eloizára!-Sóhajtott fel Emily.-Ő is hófehér volt.
-És azok a mocskos vadászok képesek voltak kutyát venni a szőréből!-Mérgelődött Zéró. Félixet olyan érzés fogta el, mint még soha életében. Egyszerre félt és volt büszke, de nem látszott rajta egyik érzelem sem.
-Szegénykém, hogy át van fagyva!-Odament Hozzá Emily és egyik mellső lábával lenyomta a talajra, Félix kénytelen volt hasára feküdni a hóban. A két farkas a két oldalára ment, és melléfeküdtek. Testük melege Félix átfagyott testét is felmelegítették.-Így azért jobb, nem?-Kérdezte Emily mosolyogva.
-D...De....-Dideregte Félix, ahogy felálltak tőle.
-Gyere, bemutatunk Szellőnek!-Ajánlotta fel Zéró a segítségüket. És el is vezették az öreg farkashoz. Ketten maradtak ott.
-Szia, a nevem Szellő.
-Félix vagyok.
-És mi járatban errefelé, barátom?-És így történt, hogy Félix elmesélte az öregnek, hogy hogy került oda.-Értem. Nos akkor kell egy kis segítség neked. Luna!-Mosolygott Szellő és hátrafordította a fejét. A fekete bundájú, fehér foltos fejű farkasszuka jött elő. Hallotta az egész történetet, és nem nézett jó szemmel Félixre, ellenben a fiúval.
-Igen, Szellő?
-Hívd ide a kölyköket, Líviáékat. Terjesszék el a történetet. És közben vezesd körbe ezt a farkast a területünkön! Te leszel Félix tanítója.-Adta ki a parancsot még mindig fekve, mint egy igazi király. A lány bólintott, de ahogy Félix mellett elment rávicsorgott. A másik farkast kirázta a hideg, egyrészt, mert nem vette tréfának a dolgot, másrészt nagyon is tetszett neki a másik farkas...
Először a párnak, Zérónak és Emily-nek mondta el, aztán az ő kölykeiknek, és utánuk a rosszcsontoknak. Legvégén Amy értesült róla. A másik gyönyörű farkasnőstény. Fekete bundája kicsit havas volt, és véres, mert nemrég volt vadászni. Épp egy elejtett őzet vonszolt a csapat felé.
-Szóval..-Mondta vérfagyasztó dühvel a hangjában.-Te ölted meg az egyik legjobb barátnőmet. És Luna teljes családját...
-Sajnálom, ha tudom, hogy ez nektek ekkora fájdalommal jár...-Hajtotta le a fejét Félix
-üres dumára nem vagyok kíváncsi! Majd ha érzelmek is lesznek benne tárgyalhatunk! Addig nem vagy farkas, és nem érdemled meg a pillantásunkat sem!-Már Amy is vicsorgott rá.
-Én vagyok a tanítója...-Sóhajtotta Luna.-Szóval, kölyök, segíts Amynak, és vigyétek el a szarvast a falkához!-Otthagyta őket.
-Na, fogd, és húzd!-Mondta Amy, aztán a szájába vette az őz egyik hátsó lábát, és húzta maga után, miközben hátrafelé ment. Félix csak nézett rá. Amy elengedte az őzet, és ránézett a másik farkasra.- Milyen nyelven mondjam, hogy segíts?!
-Én azt a véres izét, tuti nem veszem a számba!
-ch....Miért nem csodálkozom?...-Újra vonszolni kezdte a zsákmányát. Félix csak nézte, hogy egyedül szenved vele. Fejével elkezdte lökdösni az állatot.-Hát, ez nagyon nagy segítség!-Mondta Amy és elengedte az őzet.-Akkor vidd fel a falkához!-Legnagyobb meglepődésére, Félix elcipelte a falkához. Ő pedig ment vele, lihegve a kergetéstől, ami megvédte zsákmányukat egy éhes vaddisznócsaládtól. A zsákmányt Gergő vette át, Krisztián pedig Amyhoz ment.
-Bocs, hogy otthagytalak, szívem.-Egy vicsorgás és morgás volt a válasza Amynak Krisz mondatára.-Sajnálom, de tényleg!
-Na persze!-Elvonult a saját kis sziklájára feküdt és lihegett tovább. Líviáék is hazajöttek folytonos játékuk most sem maradt abba. Egyszer az egyik, másszor a másik feküdt a hóban, de jól szórakoztak.
 Fél óra telt el, Luna odament Félixhez.
-Kaja van.-Mondta a lány.
-Akkor kérek egy nagy tányér sülkrumplit és egy pohár forró teát.-Jelentette ki vacogva Félix.
-Te mennyire vagy megveszve?!-Kérdezte értetlen pofával Luna.-A kaja a barlangban van. De neked mindjárt kihozom, nem érdemled meg, hogy betedd oda a mancsod!-Tette hozzá szemrehányóan, majd bevonult a meleg, vízforrásban gazdag barlang felé. Majd kijött és az őz egyik hátsó lábát Félix elé rakta. A testrészből még folyt a vér.-Jó étvágyat!
-Fúj! Ezt te meg tudod enni?!... Hát az én torkomon nem csúszik le, az biztos.-Fintorogva megszagolta, majd otthagyta a húst. Luna pedig nekilátott elfogyasztani. Aznap éjjel egyedül aludt kint, a barlang előtt. A barlangban meleg volt, hála a végén feltörő forrásnak, de az tavacskát alkotva a barlang végében maradt. Így nemhogy melegedni, de vizet inni sem tudott Félix. A hasát marta az éhség, de nem volt gusztusa a félig megevett őzlábhoz.

Másnap reggel cudar fagy volt. Még Félixet is beengedték a barlangba, viszont a tó közelébe se mehetett. Csak annyira engedték be, amennyire az életben maradásához muszáj volt. Senkit nem érdekelt, hogy az, aki a több, mint 30 fős falkájukból 13 főset csinált, fázik. A kölykök még kérték a szüleiket, de ők nem nagyon foglalkoztak vele.  A rosszcsontok kuncogtak a róla alkotott ostoba vicceiken, A két fekete nőstényt meg hidegen hagyta az idegen hím. És Félix bánatára, Amy Krisztián, Luna pedig Kowl mellett aludt. Ő pedig kint vacogott egyedül egész éjjel. A reggeli megint nem esett kedvére, pedig most a vadkan oldalából kapott egy darabot. Egész délelőtt lustálkodott, azon gondolkodott csak, hogy hol feküdjön. Luna eléggé megelégelte a semmittevését.
-Kelj fel, és gyere velem.-Jelentette ki a nőstény, de Félix csak a száját húzta.-Mondom talpra, és gyere velem!-Ismételte meg feszültebb hangnemben.
-Jól, van jól van. Nem kell rögtön leharapni a fejem!-Nagy nehezen feltápászkodott.-Mit csinálunk?
-Megtanulsz vadászni.-Jelentette ki hidegen.
-Én vadászni?!... Remélem ezt nem gondolod komolyan...
-Pedig de.
-Na azt várd meg...-Erre Luna a fejére harapott. Félix felnyüszített.
-Kérek egy kis tiszteletet! A tanítód vagyok, több tapasztalatom van a farkas életben és nem öltem meg egy fajtársamat sem!-A végére már morgott és erősen vicsorgott.
-Bocsánat! Bocsánat!-Félix a hó alatt lévő földig lapult. Luna elhallgatott, majd elindult.
-A hó majd lemossa rólad a vért, ha pofára esel kergetés közben.-Mondta enyhe dühvel a hangjában Luna.
-Vért?! Én vérzek?!
-Ne mond, hogy még soha nem sérültél meg?!
-Képzeld, nem!
-Hallgass el! ott egy nyúl. Látod?
-Látom.
-Fogd meg!
-Hogyan?
-Hát biztos nem fog odamenni hozzád, ha elkezded mondani neki, hogy ingyombingyom nyuszikám, legyél a vacsorám...
-Komolyan kérdeztem, hogy hogyan csináljam! Nincs itt a puskám...
-De. A sebesség a lábad, a fogaid meg a sebző. Elkapod, elharapod a nyakát és idehozod nekem!
-De én nem tudom...
-Eredj!-Már egy kicsit hangosabba és vicsorogva mondta. Félixnek inába szállt a bátorsága. Elkezdett Futni a nyúl után, de a feje egy fának koppant. Azt várta, hogy Luna nevessen rajta, de nem. A farkas a hóba dugta a fejét. Visszament hozzá.
-Hát ez nem sikerült....-Mondta Luna kivéve a fejét a hóból.
-Nem... Megmutatod hogyan kell?
-Igen, de csak egyszer!
-Oké.-Elindultak és egy másik nyulat találtak hamarosan. Luna nekilódult, két másodperc múlva az élő nyúllal a szájában tért vissza Félixhez. Nem engedte el a nyulat, úgy szólalt meg:
-Most te jössz!-Ezzel letette a nyulat. Az elfutott, Félix utána. De még mindig a kisebb állat volt gyorsabb.
-Gyakorolj, ha sikerült egyet elkapni, mutasd meg!-Utasította Luna és faképnél hagyta. Még 6-szor próbálkozott, amikor egy sántító nyulat vett észre. Ezt végre sikerült elkapni. Teljesen kimerülve lihegett. Szájába vette a nyulat és elindult vele a barlang felé. Amikor odaért Luna elé rakta a zsákmányt.
-Szép volt.. Nem hittem, hogy ma zsákmányod is lesz. Jó étvágyat hozzá.
-Tehát ezt magamnak fogtam?!
-Éhes vagy?
-Igen.
-Akkor igen.
-De ezt nem eszem meg!....
-Akkor éhezel.. Engem ugyan nem érdekel. A tegnapi disznóból még van egy adagnyi nekem is....
-Akkor sem kérem, tiéd a nyúl, te kérted!
-Igen, hogy lássam, sikerült-e.... Na, vid innen és fald fel.-Bement a barlang árnyékába, és leheveredett a forrás mellé a melegbe.
Amy épp a disznó koponyáját ropogtatta és az agyvelőt tömte magába. Ő volt a falka legjobb, és egyetlen sikeres vadásza, így neki jutott a legfinomabb falat. Az étkezést azonban mindig Szellő kezdte. Félix fintorgott ahogy a vér csöpögött Amy szájából, miközben a göcsörtös agyvelő majdnem, hogy egyben csúszott le a torkán. Nem bírta a szörnyű látványt. Felkapta a nyulat és elszaladt olyan messzire, ahol nem hallja a mohó csámcsogást és a csont ropogását. A gyomrát már nagyon égette az éhség. Úgy döntött megkóstolja a nyúlhúst nyersen. Neki is látott. Leharapta a bal mellső lábát. A meleg vér össze-vissza spriccelte. a hús meleg és meglepően ízletes volt. Hamar befalta a nyulat. Viszont meg sem tudott mozdulni utána. Elkezdte magáról eltávolítani a vért a hideg, de már megszokott hóba törölve. Estére visszacammogott a barlanghoz. A barlang elé lefeküdt. De ekkor Luna ment oda hozzá.
-Megbeszéltük az ügyedet. Szeretnél még egy esélyt?
-Hogy ne szeretnék?
-Akkor gyere be.-Mondta, és Félixxel együtt ment vissza a barlangba. Jó meleg volt bent kb +20°C.
Bár még nem aludt egyik nőstény mellett sem, Félix boldog volt, hogy kaphat egy második esélyt. Ez már Haladás!

Másnap reggel Luna már korán felkeltette Félixet.
-Na, mi bajod van, elmúlt már 6 óra?
-Nem tudom, milyen zöldségeke beszélsz, de ébresztő van. Ma Amyval mész, és vadászni fogsz vele.
-jaj!-Ugrott fel Félix.-Ez ugye most csak vicc volt?-Látta Luna arckifejezését.-Szóval... nem?...
-Nem.-Szólt bele Amy.-Talpra és kövess!-Kiment a barlangból. Félix utána ment. Amy szó nélkül haladt egy tóhoz vitte a farkast. A tó teteje be volt fagyva.
-Halászni fogsz...
-Halászni, itt?!
-Igen, halászni.-Mondta Amy, majd egy lefedett valamihez ment. Valószínűleg egy gép lehetett a fekete anyag alatt. Lerántotta a textilt és egy hatalmas kalapácsszerű valami bújt elő.- Gyere ide!-Félix engedelmeskedett neki.-Most azt a kanyargós, mozgó hosszúkás valamit...
-Kötél a neve...
-Azt meg kell húzni, hogy a jeget betörje az a hatalmas halálanyag ott elől.
-Az vas, és kalapács formába van öntve.-Mondta Félix, és szájába vette a kötelet.
-Látom, megtanultad használni a szád....-Ő is ráharapott a kötélre és együtt felhúzták a kalapácsot..-Most engedd el!-Utasította Amy Félixet, és ő is elengedte a másik farkassal ugyanabba a pillanatba a kötelet. Hatalmas reccsenés, a kalapács ráesett a jégre és áttörte azt. A halak odagyűltek.
-Rajta!- Ült le Amy. Félix megpróbált fogni egy halat, ki is emelte a  vízből, de kicsúszott a fogai közül.
-Nem lehet őket megfogni....
-Nem?-Felállt Amy, és elkapott egy halat, mélyen a húsába mélyesztette a fogait, úgy kapta el, majd kiemelte a vízből. Mikor a hal megfulladt letette a jégre.-Te jössz!-Mondta, majd nekilátott fél kilós zsákmánya elfogyasztásának. Még öt halat engedett el, végül egy csuka az ő száját fogta meg, de olyan erős és nehéz volt, hogy egyedül nem bírt vele. Amy rögtön a segítségére sietett. Együtt emelték ki a Majdnem 4 kilós csukát. De a lefogása már nehezebb feladatnak bizonyult Krisz segítsége is kellett. A harmadik farkast bízták meg a hal barlanghoz szállításával.
-Na, és most végre te kapj el egy halat. Ne egy hal téged....
-Nem vicces, sajog az állkapcsom!
-Úgy nézek ki, mint akit érdekel?
-Jó, jó... Megpróbálom...-Még három hal elúszott, de a negyedik kilósat már sikerült kifognia.
-Ügyes.
-Nehezebb, mint a tiéd.
-És egyedül nem is bírsz el vele. Vidd el a barlangba, és tetőnapon találkozunk!-Ezekkel a szavakkal egy szarvas után szaladt. Félix nem tétovázott, úgy tett, ahogy Amy mondta. A halat pedig Luna elé tette.
-Ezt fogtad?-Kérdezte Luna, a nagy halra nézve.
-Igen.
-Szép fogás... Jó étvágyat hozzá!
-Ennyit nem bírok megenni... Nem kéred a felét?-Luna szemei összeszűkültek.
-A tanítód vagyok, nem a barátnőd, tartsd magad ehhez. És köszönöm, nem kérem.-Félix sóhajtott egyet, és a halat otthagyva elment.
-Legyen akkor a tiéd.-Mondta a barlangnál, majd elment a bejárattól. Kicsit szomorú volt emiatt a kijelentés miatt. "Nem a barátnőd..." Csak ez járt a fejében. Délben Amy-val futott össze. A nőstény hideg hangja most egészen máshogy csengett, sokkal inkább kedves volt, mint ellenséges.
-Na, miért lógatod az orrod? Most akartalak megtanítani egy őz elejtésére....
-Jó, menjünk..-Emelte fel a fejét Félix.
-Hé, mi a baj?
-Semmi...
-Na, ez az, amit nem hiszek el...
-Nem akarok róla beszélni...
-Értem...-Hagyott egy kis szünetet, aztán úja a hideg hangján szólalt meg.-Kövess!-Elindult, és Félix követte. Estére már a második őzet ejtették el. Ami hála a falka jó étvágyának és a jó hangulatnak el is fogyott. Félix viszont nem tudott enni, nem volt étvágya. Luna jobban tetszett neki, mint Amy... És most kiderül, hogy hiába tűnik úgy, hogy utálja őt, mégis Amy a jobb barátja, már ha neki lehet barátja....

Félix már egy hete ott volt a falkával. Megismert mindenkit, és sokat hallgatott Szellő bölcsességeiből, amit az ifjú farkasoknak mesélt.Lunához nem került közelebb, és Amy sem foglalkozik úgy vele, mint Krisszel... Aki Félix szerint a párja, Krisznek és Amynak inkább csak erős barátságnak tűnik ez a kapcsolat.
Egy hét múlva, Félixet Luna reggel keltette, most először.
-Mi az... Nem előbb szoktál kelteni,-Kérdezte Félix félig még alva.
-De, viszont most nagy feladatod lesz. Be kell bizonyítanod, hogy megérdemled a figyelmünket, és hogy nem kell már neked tanító!
-Mégis mivel?
-A feladat egyszerű: Vadászat.
-Az megy...
-A zsákmány a fekete-fehér kos legyen!- Hatalmas csend lett a barlangban. Bár csak hárman voltak ébren, Félix és a két nőstény farkas.
-A...Azt mondod, lopjam meg az apámat?!
-Vadászat. Ha ezt megteszed, igazi farkas lehetsz, és nem kell azt tenned, amit én mondok  neked.-Amy is beleszólt.
-A kost? A kost?! Öngyilkost akarsz belőle csinálni?! Nem, Félix, ebbe nem mehetsz bele! Az a kutya és az apád megölnek! Luna, legyen eszed!
-Ez az utolsó feladat. Ha elbukik, az nem az én hibám!
-Szellő nem ezt mondaná!
-Amy, nyugodj meg.-Szólt bele Félix és farkasszemet nézett Lunával.-Elhozom neked a kost. Egy feltétellel.
-Félix!-Nem foglalkoztak Amyval.
-Mi lenne az?-Kérdezte vissza Luna.
-Együtt esszük meg. Mi hárman. És nem adunk belőle senkinek...-Mindkét farkas összehúzta a szemét.
-Áll az alku.-Vágta rá Luna kis idő múlva.
-Félix, kérlek, gondolkodj!-Amy már szinte könyörgött, hogy ne menjen el, de Félix nem törődve vele futásnak eredt. Szellő pont most ébredt fel, de ezt a lányok nem vették észre.
-Szándékosan tetted ezt?! A vadásszal és kutyával nem tud egyedül szembenézni. És mire a kost elpusztítja már rég lelőtték!
-Hé, lányok, mi a vita tárgya?-Kérdezte Szellő két ásítás között. Amy elmesélte, mi történt.-Ejnye Luna! Ehhez hasonlót még nem is hallottam. Ülj csak le ide, van veled egy kis beszélni valóm.
 Eközben Félix elérte apja udvarát. A kuvasza az istálló ajtajában aludt. A birkák az udvaron voltak. Vett egy mély lélegzetet, és átugrott a kb derékig érő kerítésen. Erre viszont a kuvasz már felébredt és hatalmas ugatásba kezdett, majd rátámadt a farkasra, de alul maradt. A kuvaszt súlyosan megsértette. Mire Félix észbe kapott apja már a puskát szegezte rá. Ott álltak, apa és fia szemtől szemben. -Vagy én támadok...Vagy ő lő.-Gondolta Félix.-Végül is... ha farkas vagyok... Ő számomra már csak egy ember. Az ellenségem!....És egyben az apám....-Nem várhatott sokáig. Elkergette a családi kapcsolat gondolatát, és rátámadt a vadászra. Nem ölte meg, a kezét törte el, két helyen is. Így a fegyvert képtelen volt használni. Nem várt sokáig Félix, leszállt apjáról, elkapta a kos nyakörvét és elindult vele az erdőbe, miután kinyitotta a kaput. Az egész nyáj jött utána, de nem foglalkozott vele. Számára csak a kos jelentett valamit, mégpedig egy esélyt Luna szívéhez... De akkor Amy-ét összetöri... Itt megállt. Ha elviszi a kost.... Amy szívét töri össze... Ha nem... Luna szolgája marad, és esélye sem lesz a kapcsolatukra... Nehéz a döntés.... Ráadásul, ha a nyájat elviszi, apja élelmét is elviszi.... És hiába az ellensége, hiába vadászik rá... Akkor is az apja! Az, aki felnevelte! Aki ételt, otthont, szeretetet és meleget adott neki! Akit szeretet... És aki őt is szereti.... Aggódik érte.... Biztos, hogy aggódik érte... Ezek a gondolatok jártak a fejében.... Megtegye, vagy ne?.....

A végén elhatározta magát. Elvitte a kost, és elrejtette. Azonban a többi birkát egyesével visszahordta a kapu mögé. Késő estére végzett ezzel a feladattal.
 A barlangban már halottként emlékeztek Félixre. Lunán nem látszott, hogy bűntudata volt-e, vagy sem. Ő maga sem tudta. Aznap csak egy őzet vadásztak, mivel a többségnek nem volt étvágya nem kellett több étel. Már mindenki aludni tért, csak Amy fagyoskodott a barlang előtt, bámulva lefelé a hegyen, amikor Félix végre visszaért, hozva magával a kost.
-Félix! Hát sikerült?-ugrott fel a helyéről. Hangjára mindenki felkelt.
-Ugyan...-mondta Luna. Majd amikor kiment nem hitt a szemének.- Ez nem lehet igaz. Te meg tudtad tenni?!
-Meg....-Válaszolta Félix.-És szeretném, ha békén hagynál végre!
-Ne bosszankodj....-Válaszolt Luna.-Most látom csak, kivel van dolgom. Erre én nem lettem volna képes. Áruld el, hogy sikerült élve áthozni a kerítésen?
-Kinyitottam a kaput.-Beeresztette a kost a barlangba.-Hagyjátok békén!-Szólt a birka felé közeledő farkasokra, és Lunához fordult.-Az alku részemről lefújva. Az állat itt van, de nem bántja senki. Elhoztam, élve, ide. Apámat viszont nem rabolom ki. A kos visszakerül a nyájba.-Jelentette ki határozottan Félix, aztán mivel senki nem ellenkezett, visszaindult a gyapjas állattal. Reggelig nem látta senki. Reggel Luna kereste meg. Visszafelé jövet félúton elhagyhatta az ereje. Erőtlenül feküdt a hóban. Nem hagyhatta ott, de nem is tudta elvinni. Így hát melléfeküdt és fejét Félixé alá csúsztatva próbálta felébreszteni. Most már volt bűntudata, főleg ahogy a farkasvért megérezte az orrára csurogni. Félix megsérült. Súlyosan... Meglátta a vasgolyót a sebben, a nyakán lévő kerek vérző, és elfagyott sebben. Félix erőtlenül feküdt a talajon. Luna hátranézett. A vérfoltokból egyértelműen ki lehetett deríteni, hogy merről jött. Segítségkérőn felvonyított, hívta a falkát. Bár tudta, nem tehetnek semmit a sebbel.
-Félix...-Suttogta, látva hogy a fehér farkas fülei hátracsapódnak.- Sajnálom...-Lehajtotta a fejét.-Nem gondoltam, hogy ilyen nagy bajod lehet belőle...
-Persze, hogy nem gondoltad! Meg akartad ölni!-Vágott a szavaiba az éppen megérkező Amy, ahogy Félix  mellé ment.-Mondtam, hogy őrültség. Pontosan tudtad te is!-Szólta le jogosan Lunát, még nagyobb bűntudatot keltve benne.
-Kérlek....halkabban...-Szólt közbe Félix el-elhaló, halk hangon. Nem kellett sokat várni Zéró és családja is megérkezett. Óvatosan a pár hátára tették sérült barátjukat és egyenletes léptekben elindultak a barlang felé.
 Fél napig hagyták pihenni Félixet. A golyó nem hatolt mélyre, és útközben kiesett a sebből, de megmaradására még így is kevés esély van. A vér kesernyés szaga elárasztotta a barlangot, de nem vitték ki falkatagjukat. Fél napnyi alvás után Félixet felkeltették. A seb már kiolvadt, és ráfért egy tisztítás. Így beküldték a tavacska szélére, ahol a víz csak langyos volt. A seb kitisztult, amennyire az lehetséges volt. Félix nem evett három napig, és inni sem volt hajlandó. Viszont fel nem adta, Luna ott volt mellette, nem tágított tőle. De ilyen áron?!.... Ilyen áron kellett ennek megtörténnie?!... Erre várt amióta ide érkezett... De ez az ár... Nagyon magas volt a közelségért... A fájdalom, amit a nőstény szeme tükrözött. Félix tudta, hogy Luna jobban szenved, mint ő... Jól tudta... Érzései neki is előjöttek, pedig anyja halála óta, nem használta őket. Most azonban igen... Sajnálatot és szerelmet érzett a másik farkas iránt. Sajnálta, mert látta rajta azt a leírhatatlan kínt. Látta a remegő könnyeket a szemében, akárhányszor a sebére nézett. Látta a kedvességet, az együttérzést... Többet látott, mint szeretett volna... A szerelmet is látta a szemében, vadul csillogott a szeme, nem úgy, mint Amy-é... Ő sokkal kedvesebb, sokkal törékenyebb... És ne tudja, kit szeret jobban, és kit utál kevésbé... Mindkét lányban volt valami gyönyörű, és volt valami kegyetlen... És mindkettőben rejtett félelem... Rejtett félelem, hogy a másik lányt választja... Félix pedig nyugtalan volt emiatt. Mert az egyiket lehet, hogy megkapja... De a másikat elveszíti!

A seb begyógyult egy hét alatt. A két nőstény szeretete és gondoskodása csodát tett. Bár Krisz és Kowl már erősen féltékenyek voltak és gyilkos pillantásokkal méregették Félixet, őt ez hidegen hagyta.
 Az előbb említett két hím aljas ötleteket forraltak, hogy visszakapják baratnőiket. Egy hét múlva, amikor a két nőstény Félixet választásra kérte, nem vártak tovább, cselekedtek. Egy új farkast hoztak a falkába: Ibolyát.
A fehér farkas gyönyörű szemeivel még egy szerelmet alakított ki Félixben.... Mostmár egyre bizonytalanabb volt.
Eddig úgy állt, hogyLunát választja, de most nem tudott dönteni... 3 gyönyörű farkasról volt szó. Az egyik koromfekete, vad, tudatlan, és kiszámíthatatlan. A másik Fekete-fehér, nyugodt, bölcs, kedves és kétségtelenül angyal. A harmadik a titokzatos,visszahúzódó és ismeretlen...
Három nap múlva mégiscsak Lunát választotta. Amy, túl játékos volt, és fiatal... Ibolya, a harmadik lány meg közölte, hogy nem áll szándékában Félixet párjának tekinteni.
-Hogy tehetted?! Én tanítottalak meg vadászni, életbenmaradni...-Vágta a képébe Amy, amikor kimondta Félix, hogy Lunát választotta.- Én etettelek végig, amíg sebes voltál....
-Igen, de a szívem Lunához vezetett. El kell fogadnod. De ez nem azt jelenti, hogy téged elfelejtelek. Dehogy!-Odabújt Amy-hoz. Luna nem volt féltékeny, tudta, hogy Félix az övé marad, bármi is történjen...
Teltek múltak a hónapok.
A Falka 10 kisfarkassal bővült.
Amy és Kowl 6, Félix és Luna 4 kölyköt hozott a világra. Eközben Szellő elhunyt. És hatalmas verekedés után Félix került a helyére. Az élet tökéletes volt a farkas számára. Megszerette a farkaslétet, és a farkasokat...

Az egyik éjjel Félix nem tudott Aludni. Luna vele ellentétben, mélyen aludt. körülötte a kicsik is anyjukhoz bújva aludták szép, gyerekes álmukat.
 Mivel nem bírt elaludni kiment sétálni, hiba volt. A Hold ismét vörösen felizzott.
-Fogsz még farkasokat lőni?-Hangzott a jól ismert, érzelemmentes hang.
-Nem! Nem! Nem küldhetsz vissza az emberi énembe! Nem teheted!-Könnybe lábadt a szeme.
-Semmit sem változtál.... Nem volt értelme annak, hogy átváltoztattalak....
-De, volt. Érzéseim vannak, családom van.
-De nem sajnálod a tetteid! Nem sajnálod, hogy annyit öltél! Hát majd most fogsz sajnálni, ha mást nem, magadat!-Jelentette ki hideg, semmivel sem törődő hangon.
 Félix felriadt. Apja ott aludt, a helyén, hajnal volt. A birkák teljes létszámmal ott voltak. És egy farkas, Luna volt köztük. Végignézett magán. Újra ember lett. Felállt, nem törődve a hóval és a hideggel, kiszaladt Lunához. De nem az történt, amit várt volna. A farkas rávicsorgott, morgott.
-Luna.... Nem ismersz meg?! Félix vagyok! Félix!-Borult a földre a fiú, könnyei megkezdték útjukat arcán átfolyva, a hóba csöpögve. A farkas nem emlékezett rá. A farkaslét meg sem történt.... Ő aznap éjjel elaludt, és álmodott.... Álmodott.....
 Luna nem törődött a fiúval. Nem értette ugyan a cselekedetét, de nem habozott, felkapott egy bárányt és megindult vele az erdő felé. Otthagyta azt, akiért a fiú emlékezetében ölni tudott volna... Otthagyta őt.... Otthagyta azt a Félixet, aki a vadász fia sosem lehetett.... Egy farkast, ember testbe zárva....