3.Fejezet(Az első nap)

Nem kellett sokat sétálnia, Emily és Zéró találkoztak vele.
-Szia öcsi! Új vagy itt? Még nem láttalak.-Üdvözölte udvariasan Zéró.
-Igen, új vagyok itt...
-Mennyire hasonlítasz Eloizára!-Sóhajtott fel Emily.-Ő is hófehér volt.
-És azok a mocskos vadászok képesek voltak kutyát venni a szőréből!-Mérgelődött Zéró. Félixet olyan érzés fogta el, mint még soha életében. Egyszerre félt és volt büszke, de nem látszott rajta egyik érzelem sem.
-Szegénykém, hogy át van fagyva!-Odament Hozzá Emily és egyik mellső lábával lenyomta a talajra, Félix kénytelen volt hasára feküdni a hóban. A két farkas a két oldalára ment, és melléfeküdtek. Testük melege Félix átfagyott testét is felmelegítették.-Így azért jobb, nem?-Kérdezte Emily mosolyogva.
-D...De....-Dideregte Félix, ahogy felálltak tőle.
-Gyere, bemutatunk Szellőnek!-Ajánlotta fel Zéró a segítségüket. És el is vezették az öreg farkashoz. Ketten maradtak ott.
-Szia, a nevem Szellő.
-Félix vagyok.
-És mi járatban errefelé, barátom?-És így történt, hogy Félix elmesélte az öregnek, hogy hogy került oda.-Értem. Nos akkor kell egy kis segítség neked. Luna!-Mosolygott Szellő és hátrafordította a fejét. A fekete bundájú, fehér foltos fejű farkasszuka jött elő. Hallotta az egész történetet, és nem nézett jó szemmel Félixre, ellenben a fiúval.
-Igen, Szellő?
-Hívd ide a kölyköket, Líviáékat. Terjesszék el a történetet. És közben vezesd körbe ezt a farkast a területünkön! Te leszel Félix tanítója.-Adta ki a parancsot még mindig fekve, mint egy igazi király. A lány bólintott, de ahogy Félix mellett elment rávicsorgott. A másik farkast kirázta a hideg, egyrészt, mert nem vette tréfának a dolgot, másrészt nagyon is tetszett neki a másik farkas...
Először a párnak, Zérónak és Emily-nek mondta el, aztán az ő kölykeiknek, és utánuk a rosszcsontoknak. Legvégén Amy értesült róla. A másik gyönyörű farkasnőstény. Fekete bundája kicsit havas volt, és véres, mert nemrég volt vadászni. Épp egy elejtett őzet vonszolt a csapat felé.
-Szóval..-Mondta vérfagyasztó dühvel a hangjában.-Te ölted meg az egyik legjobb barátnőmet. És Luna teljes családját...
-Sajnálom, ha tudom, hogy ez nektek ekkora fájdalommal jár...-Hajtotta le a fejét Félix
-üres dumára nem vagyok kíváncsi! Majd ha érzelmek is lesznek benne tárgyalhatunk! Addig nem vagy farkas, és nem érdemled meg a pillantásunkat sem!-Már Amy is vicsorgott rá.
-Én vagyok a tanítója...-Sóhajtotta Luna.-Szóval, kölyök, segíts Amynak, és vigyétek el a szarvast a falkához!-Otthagyta őket.
-Na, fogd, és húzd!-Mondta Amy, aztán a szájába vette az őz egyik hátsó lábát, és húzta maga után, miközben hátrafelé ment. Félix csak nézett rá. Amy elengedte az őzet, és ránézett a másik farkasra.- Milyen nyelven mondjam, hogy segíts?!
-Én azt a véres izét, tuti nem veszem a számba!
-ch....Miért nem csodálkozom?...-Újra vonszolni kezdte a zsákmányát. Félix csak nézte, hogy egyedül szenved vele. Fejével elkezdte lökdösni az állatot.-Hát, ez nagyon nagy segítség!-Mondta Amy és elengedte az őzet.-Akkor vidd fel a falkához!-Legnagyobb meglepődésére, Félix elcipelte a falkához. Ő pedig ment vele, lihegve a kergetéstől, ami megvédte zsákmányukat egy éhes vaddisznócsaládtól. A zsákmányt Gergő vette át, Krisztián pedig Amyhoz ment.
-Bocs, hogy otthagytalak, szívem.-Egy vicsorgás és morgás volt a válasza Amynak Krisz mondatára.-Sajnálom, de tényleg!
-Na persze!-Elvonult a saját kis sziklájára feküdt és lihegett tovább. Líviáék is hazajöttek folytonos játékuk most sem maradt abba. Egyszer az egyik, másszor a másik feküdt a hóban, de jól szórakoztak.
 Fél óra telt el, Luna odament Félixhez.
-Kaja van.-Mondta a lány.
-Akkor kérek egy nagy tányér sülkrumplit és egy pohár forró teát.-Jelentette ki vacogva Félix.
-Te mennyire vagy megveszve?!-Kérdezte értetlen pofával Luna.-A kaja a barlangban van. De neked mindjárt kihozom, nem érdemled meg, hogy betedd oda a mancsod!-Tette hozzá szemrehányóan, majd bevonult a meleg, vízforrásban gazdag barlang felé. Majd kijött és az őz egyik hátsó lábát Félix elé rakta. A testrészből még folyt a vér.-Jó étvágyat!
-Fúj! Ezt te meg tudod enni?!... Hát az én torkomon nem csúszik le, az biztos.-Fintorogva megszagolta, majd otthagyta a húst. Luna pedig nekilátott elfogyasztani. Aznap éjjel egyedül aludt kint, a barlang előtt. A barlangban meleg volt, hála a végén feltörő forrásnak, de az tavacskát alkotva a barlang végében maradt. Így nemhogy melegedni, de vizet inni sem tudott Félix. A hasát marta az éhség, de nem volt gusztusa a félig megevett őzlábhoz.