4.Fejezet(Haladás)

Másnap reggel cudar fagy volt. Még Félixet is beengedték a barlangba, viszont a tó közelébe se mehetett. Csak annyira engedték be, amennyire az életben maradásához muszáj volt. Senkit nem érdekelt, hogy az, aki a több, mint 30 fős falkájukból 13 főset csinált, fázik. A kölykök még kérték a szüleiket, de ők nem nagyon foglalkoztak vele.  A rosszcsontok kuncogtak a róla alkotott ostoba vicceiken, A két fekete nőstényt meg hidegen hagyta az idegen hím. És Félix bánatára, Amy Krisztián, Luna pedig Kowl mellett aludt. Ő pedig kint vacogott egyedül egész éjjel. A reggeli megint nem esett kedvére, pedig most a vadkan oldalából kapott egy darabot. Egész délelőtt lustálkodott, azon gondolkodott csak, hogy hol feküdjön. Luna eléggé megelégelte a semmittevését.
-Kelj fel, és gyere velem.-Jelentette ki a nőstény, de Félix csak a száját húzta.-Mondom talpra, és gyere velem!-Ismételte meg feszültebb hangnemben.
-Jól, van jól van. Nem kell rögtön leharapni a fejem!-Nagy nehezen feltápászkodott.-Mit csinálunk?
-Megtanulsz vadászni.-Jelentette ki hidegen.
-Én vadászni?!... Remélem ezt nem gondolod komolyan...
-Pedig de.
-Na azt várd meg...-Erre Luna a fejére harapott. Félix felnyüszített.
-Kérek egy kis tiszteletet! A tanítód vagyok, több tapasztalatom van a farkas életben és nem öltem meg egy fajtársamat sem!-A végére már morgott és erősen vicsorgott.
-Bocsánat! Bocsánat!-Félix a hó alatt lévő földig lapult. Luna elhallgatott, majd elindult.
-A hó majd lemossa rólad a vért, ha pofára esel kergetés közben.-Mondta enyhe dühvel a hangjában Luna.
-Vért?! Én vérzek?!
-Ne mond, hogy még soha nem sérültél meg?!
-Képzeld, nem!
-Hallgass el! ott egy nyúl. Látod?
-Látom.
-Fogd meg!
-Hogyan?
-Hát biztos nem fog odamenni hozzád, ha elkezded mondani neki, hogy ingyombingyom nyuszikám, legyél a vacsorám...
-Komolyan kérdeztem, hogy hogyan csináljam! Nincs itt a puskám...
-De. A sebesség a lábad, a fogaid meg a sebző. Elkapod, elharapod a nyakát és idehozod nekem!
-De én nem tudom...
-Eredj!-Már egy kicsit hangosabba és vicsorogva mondta. Félixnek inába szállt a bátorsága. Elkezdett Futni a nyúl után, de a feje egy fának koppant. Azt várta, hogy Luna nevessen rajta, de nem. A farkas a hóba dugta a fejét. Visszament hozzá.
-Hát ez nem sikerült....-Mondta Luna kivéve a fejét a hóból.
-Nem... Megmutatod hogyan kell?
-Igen, de csak egyszer!
-Oké.-Elindultak és egy másik nyulat találtak hamarosan. Luna nekilódult, két másodperc múlva az élő nyúllal a szájában tért vissza Félixhez. Nem engedte el a nyulat, úgy szólalt meg:
-Most te jössz!-Ezzel letette a nyulat. Az elfutott, Félix utána. De még mindig a kisebb állat volt gyorsabb.
-Gyakorolj, ha sikerült egyet elkapni, mutasd meg!-Utasította Luna és faképnél hagyta. Még 6-szor próbálkozott, amikor egy sántító nyulat vett észre. Ezt végre sikerült elkapni. Teljesen kimerülve lihegett. Szájába vette a nyulat és elindult vele a barlang felé. Amikor odaért Luna elé rakta a zsákmányt.
-Szép volt.. Nem hittem, hogy ma zsákmányod is lesz. Jó étvágyat hozzá.
-Tehát ezt magamnak fogtam?!
-Éhes vagy?
-Igen.
-Akkor igen.
-De ezt nem eszem meg!....
-Akkor éhezel.. Engem ugyan nem érdekel. A tegnapi disznóból még van egy adagnyi nekem is....
-Akkor sem kérem, tiéd a nyúl, te kérted!
-Igen, hogy lássam, sikerült-e.... Na, vid innen és fald fel.-Bement a barlang árnyékába, és leheveredett a forrás mellé a melegbe.
Amy épp a disznó koponyáját ropogtatta és az agyvelőt tömte magába. Ő volt a falka legjobb, és egyetlen sikeres vadásza, így neki jutott a legfinomabb falat. Az étkezést azonban mindig Szellő kezdte. Félix fintorgott ahogy a vér csöpögött Amy szájából, miközben a göcsörtös agyvelő majdnem, hogy egyben csúszott le a torkán. Nem bírta a szörnyű látványt. Felkapta a nyulat és elszaladt olyan messzire, ahol nem hallja a mohó csámcsogást és a csont ropogását. A gyomrát már nagyon égette az éhség. Úgy döntött megkóstolja a nyúlhúst nyersen. Neki is látott. Leharapta a bal mellső lábát. A meleg vér össze-vissza spriccelte. a hús meleg és meglepően ízletes volt. Hamar befalta a nyulat. Viszont meg sem tudott mozdulni utána. Elkezdte magáról eltávolítani a vért a hideg, de már megszokott hóba törölve. Estére visszacammogott a barlanghoz. A barlang elé lefeküdt. De ekkor Luna ment oda hozzá.
-Megbeszéltük az ügyedet. Szeretnél még egy esélyt?
-Hogy ne szeretnék?
-Akkor gyere be.-Mondta, és Félixxel együtt ment vissza a barlangba. Jó meleg volt bent kb +20°C.
Bár még nem aludt egyik nőstény mellett sem, Félix boldog volt, hogy kaphat egy második esélyt. Ez már Haladás!